Miért tetováltatnak az emberek?

Tény, hogy manapság egyre több fiatal vállalkozik arra, hogy testét tetoválásokkal díszítse. Az, hogy ki tetováltat magára attól függ, hogy milyen az ember önmagáról alkotott képe, hogyan viszonyul a saját és a körülötte lévő világhoz és ahhoz a kultúrkörhöz amiben él. Pikó Bettina orvos, szociológus és magatartáskutató a tetoválások hátterében kétféle célt határozott meg: az egyik, hogy a tetoválást viselő személy a külvilág felé üzenetet küld tetoválásaival, kifejezi érzelmeit (emlékőrzés, szerelem kinyilatkoztatása stb.) a másik, hogy testdíszítő szerepet tölt be. Napjainkban a tetoválás egyre inkább a divat és kevésbé a különcség megnyilvánulása.  Viselése nem korlátozható egy kis csoportra, az önkifejezés egyik eszközévé vált, és nem a társadalmi szembenállás a fő motivációja, így elhatárolható a deviancia jelenségétől.
Pikó Bettina és Kaldenekker Mária
egy 2005-ben kiadott publikációjukban 23 és 32 év közötti tetovált és piercinges férfiakat és nőket kérdeztek arról, hogy mi motiválta őket leginkább testékszerük elkészíttetésekor, illetve kérdéseket tettek fel nekik személyes tapasztalataikról, melyeket már tetováltként éltek meg. Az interjúalanyok mindegyike alaposan átgondolta döntését, és egyre többször fordul meg a fejükben, hogy szeretnének még újabb tetoválást. Közös jellemző volt még, hogy a baráti körük elfogadóbb volt a tetoválásaik elkészíttetése után, míg a szülőknek időbe telt, mire nem tették már szóvá ellenvéleményüket. Egy másik, nemrég végzett kutatás a tetoválás motivációs hátterét próbálta feltérképezni. A vizsgálat során nyolc okot tudtak azonosítani. Az első az egyéniség kihangsúlyozása, vagyis az individuum megerősítése, egyes tulajdonságok kiemelése, melynek célja a másoktól való különbözőség és a különlegesség érzésének erősítése (Millner 2001; Stirn 2002 id. Wohlrab et al, 2007). A vizsgálat egyik eredménye szerint a tetovált személyek 42 százaléka számolt be a tetováltatást megelőző félévben lezajlott élethelyzeti krízisről (válás, haláleset, munkahely elvesztése, szerelmi csalódás, egyéb magánéleti problémák), amely ösztönözte a tetoválás készíttetésére (első tetoválását készíttetők: 64,3 százaléka, sokadik tetoválást: 35,7 százaléka). Ebben az esetben a domináns motiváció az egyéniség kihangsúlyozása, megerősítése volt, vagyis saját maguk (újra)definiálása. Testkép-értékelésük a tetoválás hatására számottevően javult az azt megelőző véleményükhöz képest.
A következő az esztétikum, a szépség, illetve a divat motivációja. A minta szinte minden tagja esztétikusnak, vonzónak tartotta a tetoválást, viszont egyesek primer motívumként is említették. Egy adott szubkultúra iránti elkötelezettség, szimpátia jele, illetve beilleszkedési szándék, vagyis a csoporttagság motivációja is többször megjelent. Meghatározó motívum volt a vizsgált minta körében a spirituális, kulturális szimbólumok és tradíciók követése. Érdekes, hogy ebbe a csoportba csak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező vizsgálati személyek tartoztak. Ezt követte a személyes élmény megörökítésének motivációja. Egyes megfigyelések szerint a bántalmazott nők a testük sértett részének a fájdalmas testmódosítás procedúrájával és megjelölésével adnak új értelmet, és nyerik vissza annak „birtoklását” (Atkinson, 2002 id. Wohlrab, 2007).
A mintában fő motivációként még megjelent az ellenállás vagy dac, amely főleg a fiatal felnőttek között volt népszerű, akik a szülői tiltás ellenére tetováltattak. A mintában szerepelt olyan vizsgálati személy is, aki kifejezetten szexuális vonzerejét szerette volna ezáltal növelni. A sokadik tetoválásukat készíttetők között pedig a függőség motivációja is megjelent. Atkinson (2001) és Carroll (2002) felvetik azt a lehetőséget, hogy a tetoválás által okozott változás megkönnyíti bizonyos traumák feldolgozását (id. Wohlrab et al, 2007). Ebből következtethetünk arra, hogy ez a beavatkozás akár megküzdési (coping) mechanizmusként is értelmezhető. A krízist átélt személy számára fontos a kontroll érzésének gyakorlása, melyet olyan „területen” próbál gyakorolni, amely felett csak neki van „uralma”, és amelyet nem befolyásolnak a külvilág eseményei – ami ez esetben saját teste (Kulcsár, 1998). A tetoválás ilyen kontextusban való megjelenése kielégíti az autoagresszió jellemzőit, vagyis a krízis alatt átélt dühöt és haragot a személy ilyen formában irányítja maga ellen (Hárdi, 2000).
A vizsgálat eredményein keresztül elgondolkodhatunk azon, hogy napjainkban a tetoválás milyen új értelmezéseket kap. A globalizálódó, homogénebbé váló világban egyre jelentősebb hangsúlyt kap a külső, a test „esztétikusabbá”, különlegesebbé tétele másokétól. Fontos szemponttá vált az új módszerekkel történő önkifejezés, és ez által önmaguk, identitásuk meghatározására. Mindezeken felül az irányítás, a kontroll érzése…
Dr. Csernus Imre véleménye a tetoválásról.
" Az életed forgatagában észre sem veszed a tetoválást, nem gondolsz rá, el vagy foglalva, de néha érzékeled a jelenlétét, tehát emlékeztet egy adott döntésre. Ilyenkor mindig felülvizsgálhatod, hogy ez jó döntés volt-e vagy rossz. Hiszel-e a jelképben, amit a tetoválás kifejez, vagy nem. (...) Ez jelképe annak, amilyen jelenleg már nem vagyok, de éppúgy az életem része. Ha az életet illetően megszületik az elfogadás, akkor nem okoz konfliktust hajdani rossz döntésed sem. Ebben az esetben bármilyen is a tetoválás, megerősítést jelent. " 
Egy tetováló mester szavai: „A tetoválás a lélek, testfelszínen történő meg-mutatkozása”

Szakirodalom
Wohlrab, S., Stahl, J., Kappeler, P.M. (2007). Modifying the body: Motivations for getting tattooed and pierced. Body Image, 4: 87-95.
Hárdi I. (szerk.). (2000). Az agresszió világa. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.
Kulcsár Zs. (1998). Egészségpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
Singer Magdolna: Lelke rajta- A tetoválás pszichológiája
Kaldenekker Mária, Pikó Bettina: A „piercing” és a „tattoo” világa- Deviancia vagy divat?

Üdvözöllek a Pszichofitt kuckó oldalán